Terepasztal Vezérlés Galéria Egyéb  


Eredeti verzió: 2007.01.10.

A legutóbbi frissítések csak a galárián belül készültek, úgyhogy ideje volt már, hogy a rengeteg felgyülemlett kép és tapasztalatból ismét felkerüljön valami...

A terepasztalomon egy kisvárosi pályaudvar forgalmát szeretném megjeleníteni (A részletes pályatervek később), ahonnan egy "S" kanyaron keresztül egy mellékvonalon lehet majd a hegyen elhelyezkedő hegyi falucskába eljutni. A hegyi falu alatt található az alagút, melyben az egyvágányos fővonal két vágányra oszlik. Ennek elsősorban az a szerepe, hogy a számítógép vezérelte automatikus menet alkalmával a pályaudvarról kiinduló vonat ne jelennyen meg azonnal a másik oldalon érkező vonatként, hanem a vonatok kis késleltetéssel felválta érkezzenek az állomásra.

2004 július:
A terepasztal építési fázisában így első helyet kapott az alagút készre építése, hiszen a tervezett hegyi falucska erre épül majd rá.

Természetesen így elsőnek a földszinti sínek lefektetéséről kellett gondoskodni, annak teljes áramellátásáról, szakaszonkénti szigeteléséről és a váltók elektromos vezetékeléséről.

A szakaszok szigetelését az érintkezők régi BTTB-s bakelit anyagú szigetelőre (Deák Modell) való cseréjével oldottam meg. Ezeken a szigetelőkön sajnos szikével sokat kellett alakítani, hogy szépen illeszkedjenek a sínek összerakásakor.
Minden szakasz külön áramellátást kapott az egy-egy sín aljára forrasztott vezetékeken keresztül.

A töltés készítéséhez 2mm-es parafát használtam (OBI) a sinek alá, majd a sínszálakat vékony szöggel rögzítettem (Deák Modell). (Ekkor még kavics ágyazattal borított papírtöltést is használtam)
 
2004 augusztus:
A felsővezeték nyomvanalának kialakítását célszerű a sinek fektetése után közvetlenül elvégezni, ezért ezt követően a felsővezeték elkészítése következett az alagút teljes hosszában. (Mindezek mellett jó alkalom volt egy "eldugott" helyen elsajátítani a fesővezeték építésének fogásait.)
A Viessmann palettáján szerepel ugyan a 4295-ös katalógusszámú alagúti felsővezeték szett, azonban ez egy félig nyitott alagútban nem lenne teljesen esztétikus, mivel fényképezni és videózni is szeretnék a jövőben ezen a szakaszon is.

A választásom így a Viessmann 4200-as alapszettjére esett, és ebben szinte minden meg volt, amire szükségem volt a teljes szakasz kiépítéséhez.

A felsővezeték építéséről a későbbiekben részletesen írni fogok...

2005 július:
A téli időszak alatt a hideg miatt garázsban való munka nem folytatódott, így az alagút sem. Ezen idő alatt azonban elkészült hegyi faluba vezető az "S" kanyar pályaszakasza.

A nyár eljövetelével szabadságom alatt tovább folytattam az alsó szintet is: Az "S" kanyar elészítésekor már tapasztalatot szereztem a sínek valósághűbbé tételében, így tehát nem volt kétséges, hogy ezt az alsó szinten is meg kell utólag csinálnom. Először a sínszálak festékszóróval való rozsdásítását végeztem el, majd ezt követte a töltés kialakítása a már ismertetett módon.

Miután mindezekkel készen lettem, folytatódhatott tovább az alagút kialakítása. A hegyi falu alpjául szolgáló faroslemez tartójának a terveim szerint az alagúti sinpárt határoló oszlopokkal vettem körül. Az aztal szélein ritka sűrűséggel a szerelvények könnyebb hozzáférhetősége érdekében, míg a belső részen sűrűn. Az alagút belső falát habpapírból (Faller N) készült sziklafal imitációval fedtem be.
Most már "csak" el kellett helyezni az alagút bejáratokat (Noch) mindkét oldalra, és a bejárati valamint a kijárati fényjelzőket a pálya mindkét irányában.

Az alagút az elképzeléseim szerint sziklás elemekből állt volna, ehhez Noch öntőformákból gipsz sziklákat készítettem és föld színű alapfestékkel festettem le, majd egyesével leragasztottam őket.
2006 október:
Több mint egy év elteltével kerülhetett sor a folytatásra, immáron a terepasztalt a garázsból az új házunk "Hobby szobájába" (bár feleségem szerint dolgozó szoba) átköltöztetve.

Ekkor már elkészítettem a fénykép albumomon is többször látható diorámámat, így sok gyakorlati tapasztalatot szerezve és hallgatva Peet barátomra a fent említett sziklákat közösen eltávolítottuk és csak a nagyobb felületeken helyeztünk el gipsz sziklákat.
A sziklákat Noch gumi anyagú formákba öntöttem.
A megszáradt darabokat egyesével Noch fekete víz alapú festékkel szivacs segítségével felvittem mindegyik szikladarabra. A valósághű látvány érdekében okker és barna szineket is futattam a repedésekbe (szintén víz alapú Noch), majd ezeket a szivaccsal óvatosan elkentem.
Ezután a sziklák kiálló éleit fehérítettem meg Revell fehér festékkel a következő módon: az ecsetet jól belemártottam a fesékbe és egy papír lapon addig húzgáltam az ecsetet, amíg csak félszáraz festék maradt az ecsetben. Így az ecsetet nem rányomva, de gyors mozdulatokkal a szikla felületén végighúztam több alkalommal.
Ezek után higított Noch ragasztót fújtam spriccolóval a felületre, hogy a felület időtálló legyen.
Az így elkészült sziklákat felragasztottam a megtisztított felületekre.

Tipp: Hasznos dolog a Noch DVD-t megnézni, ezen pontosan lehet követni a folyamatot.
Az alagút teljes hosszában kővel és sziklával borított terepet képzeltem el. A terep köves részeinek lefedésére szolgáló anyaghoz különböző méretű és típusú Noch valamint Busch köveket egy műanyag dobozban kevertem össze. A kővel borítandó felületet Heki folyékony vízbázisú ragasztóval kentük be, majd egy ecset segítségével egyenletesen eloszlattuk a felületen.
Az összekevert kőzúzalékot egyenletesen elszórtuk a ragasztóvel borított felületen...
Ahhoz, hogy valósághűbb legyen a terep, sokféle anyagot és színt kell használni. Ennek érdekében több sötét színű Noch zúzalékokat szórtunk foltokban a kövekre.
A zúzalékszórás eredménye itt látható...
A terep időallósága érdekében az így elkészült felületet egy injekciós tű segítségével (de lehet a sziklafestésnél már ismertetett spriccelővel is) vízzel higított Noch ragasztóval fedtük be.
Száradás után még egy-egy fűfolttal bővítettük a terepszíneket Heki ragasztó segítségével.
Ezután nem volt más hátra, mint a töltés befejezése.

Ezt már másabb módszerrel csináltam, mint a pályaéítésben részletezett.

Itt először a töltés zúzalékait szórtam egy kávéskanál segítségével a felületre, ezt ecsettel egyengettem el.
Ezt követően pedig alaposan vizezett Noch ragastót csepegtettem egy orcseppes pipetta segítségével a zúzalékra.
Ezt kb. másfél napig hagytam száradni.

Nem volt más hátra, a felsővezetékeket fel kellett helyezni az oszlopokra.
Végezetűl két ízelítő kép az elkészült terepről...